Az égig érő lépcső

Az égig érő lépcső -  - az imádság útja

Tágas bejárat nyílik nektek
a mi Urunk és üdvözítőnk
 Jézus Krisztusunk örök országába.
(2Péter 1, 11).

Szóbeli imádság alatt értjük a szokásos keresztény imákat, az imakönyvek imádságait, a breviáriumot, rózsafüzért, általában mindazt, amit mások fogalmazása után ismétlünk. Ezek az ún. kötött imaszövegek. Közösségben -- Egyházunk is az -- a szóbeli ima nélkülözhetetlen, az egyéni imaéletben legalább valami kevés mindig szükséges. Kell az imádság megszokása, egy biztos keret, mely akkor is tart, ha teljes időhiánnyal küzdünk, vagy például nem tudjuk összeszedni gondolatainkat.

Hatása: hűség a parancsolatok megtartására.

A kötött szöveg célja az, hogy segítsen. Az elhadart ima azonban csak rosszul sikerült szavalat. Egymásra hordott tégla, kötőanyag nélkül.

Nem az indiai ima-malom az eszmény, hanem a gondolkodó, kereső ember. A gépiesség mindig nagy veszélye a szóbeli imának. Értelmesen mondd ki a szavakat, magatartásod legyen figyelmes, mint társaságban, hiszen a Szentháromság jelenlétében élünk. A kötelezőn túl annyit vállalj belőle, amennyit igényelsz. Minőség kell és nem mennyiség!

Isten a kötött imában is veled akar beszélni, és nem mással. Éld át, találd meg szavaidban a saját lelked kifejezését, így fog személyessé válni.

Istennek az imádság áldozatával is tartozunk. Ezt jó szem előtt tartani, ha akár nehéz lelkiállapot miatt, akár a szeretet lobogásától nem könnyű a kötelezőt elmondanunk.

Az Úr egyetlen szóbeli imát tanított, s az imádság módjára azt javasolta: ha szólni akarsz az Atyához, tedd be az ajtót magad mögött!


* * *

Az értelem imádsága: kutatómunka. Elmélkedés a hit igazságairól, szembenézés a nagy kérdésekkel. Lényeges része a kiértékelés, az önmagunkra való alkalmazás.

Hatása: a hit- és erkölcsi igazságok mélyebb ismerete, keresztény életbölcsesség.

Az elmélkedés szóhoz gondolattársítás fűződik: idő és magány, s mivel ma mindkettő luxus, kimarad életünkből. Így megfosztjuk magunkat emberi voltunk kincsétől.: a gondolkodástól. Vajon igazán nem tudnál a nap huszonnégy órájából valami keveset önmagadra szánni? Az a negyedóra, félóra éppúgy kötelességed lenne, mint a mindennapi kenyér.

Imádságunk alapját leginkább a Szentírás vagy más lelki könyv adja. A kiválasztott szakaszt elolvashatjuk egyszerre, de szétszedhetjük szavakra, mondatokra is, ahogyan nekünk jobban megfelel.

Úgy bánjunk magunkkal, mint a járni tanuló kisgyermekkel: a könyv csak segítő kéz, engedjük el időközönként, hátha megindulunk egyedül.

Ha jól esik elidőzni valami gondolat mellett, engedd meg magadnak a telítődést. Több hasznod lesz belőle, mintha mindenáron végigvinnéd a témát.

Az időhiányos mai ember számára ajánlható, hogy a kitűzött rövid elmélkedés mellett a mindennapi dolgokkal is segítse imaéletét. Ha ezekhez egy-egy állandó gondolatot fűzünk, kitűnő emlékeztetőkké válnak. Így a tükör beszélni fog a Krisztus-hasonlóságról, az ajtónyitás az örök megérkezésről, a kenyérszegés a köztünk élő Úrról. Érdemes kipróbálni!

Hasznos gyakorlat az összehasonlítás is: mit tenne helyemben az Úr?

Szabályként tarthatod: amit fel tudsz használni arra, hogy Istenhez emeljen, azt használd is bátran. Ami önmagáért leköt és szétszór, az még nem neked való. Eleinte több lesz, ami zavar, később minden Istenről fog beszélni.

* * *

A beszélgetés: az imádság leggyakrabban használt formája. Belefér minden, a legapróbb személyes kéréstől Szent Ágoston vallomásáig.

Hatása: összeszedettség, Te és én kapcsolat Istennel.

A benső beszélgetés az egész lelkiélet középpontja. Teljesen mindegy, hogy szóbeli ima vagy elmélkedés segített hozzá, vagy úgy alakult ki, hogy észre sem vetted -- az a fő, hogy megvan.

Fejleszd és növeld imaéleted láthatárát! Van hálaadó ima, dicsőítő ima, s van annyi gondja-baja hazádnak és a világnak, hogy ki se lehet fogyni a könyörgés témáiból! Beszélj a városról, ahol élsz, kérj áldást a járműre, melyen utazol, testvéreidre, akikkel egy fedél alatt dolgozol, s a szerszámra, amit kézbe veszel. Mondd el terveidet, problémáidat; mutasd be gondolatban a fiút, akivel jársz, a leányt, akit igazinak hiszel. Ha pedig nem tudsz szabadulni a külső események visszhangjától: alakítsd imává: mondd el Istenednek!

Tedd Jézust életed részesévé, és te is részesedni fogsz az ő életéből!

A bensőséges szó nemcsak a szentek kiváltsága. Térden állva mindent szabad mondani, hiszen mindannyian az Énekek Énekének egyéni változatát éljük.

Világos, hogy a beszélgetés fogalmához a válasz is hozzátartozik. Isten szól is hozzánk különféle belső fényekkel, hívásokkal, az élet tényeivel. De kell a csend, hogy megérthessük a hangtalanul áradó bölcsességet. Elsősorban a magunk csendje. A várakozó, figyelmes csend.

Ahogyan könnyen kialakul a beszélgetés azok között, akik -- ha más időben is, de például ugyanazt a várost látták, ugyanúgy az Úrral is lehet közös emlékeket találni. Itt van a saját életünk, egy-egy nevezetes nap, egy-egy megbocsátott bűn. Az "emlékezel" szónak mindig sajátos varázsa van.

Ha a Szentírás indítja el beszélgetésünket, gondolhatunk arra, hogy az Úr mennyire szerette a teremtett világot, hogy akkor is aranyszínű volt a kalász, hogy Őt is ugyanaz a nap égette a palesztinai utakon, mely minket a strandon lebarnít stb.

Amikor az egész napodat behálózza az imádság, megszabadulsz a magányosság terhétől, sőt kegyelemnek fogod azt tartani.

Egy régi mondás: Isten elébe jön az Őt keresőknek.

* * *

A szeretet imája: kevés szóval, szívesen időzünk Isten előtt. Eleinte sok az érzelem, később az érezhető rész csökken. Ez az utolsó állomás az ima útján, melyet még emberi erőfeszítéssel elérhetünk. Szorosan véve, ez elegendő alapot ad az életszentséghez.

Hatása: a szeretet egyre mélyül. Fokozott hűség és áldozatkészség.

Ha el akarod sajátítani az imádságnak ezt a módját, abból a nagy igazságból kell élned, hogy Isten bennünk lakik, mi pedig benne élünk. Ez a tudat egy állandó, kiegyensúlyozott magatartást hoz létre.

Hogy a vetés kikeljen, ahhoz nemcsak esőre meg napfényre van szükség, hanem nyugalomra is. Ha találkozni akarsz Isteneddel: őrizd a szíved békességét!

Minden elfoglaltságod mellett is próbáld kialakítani magadban a belső magányt, mert enélkül még a tényleges magány vagy akár a szerzetesi cella is kevés.

Az emlékezet nagy kincstár, nagy múzeum -- csak olyasmit tűrj meg benne, ami érték!

Szentély vagy, a Szentháromság temploma: mit keresnek benned a felesleges gondolatok?

Eleinte szükséges, hogy figyelmeztesd magad Isten jelenlétére. Ha ez a beidegződés sikerül, a fohászokat és más apró gyakorlataidat egy belső beigazodás váltja fel, ami szellemi munka mellett is megmarad.

Minél mélyebbé válik Istennel való kapcsolatod, annál kevésbé fognak megzavarni a külső élet eseményei.

Isten tulajdonosként akar benned lakni. Szállást vesz nálad, azaz "megszáll" téged. Isten megszállottai az igazi médiumok, vagyis közvetítők a természetes és a természetfölötti közt.

Imádságodban új szín: sokszor elidőzöl csöndesen valami gondolat, valami hittitok mellett. Ez a be–beálló nyugalom az eddigi komoly erőfeszítések eredménye. Úgy, ahogyan hegymászás közben a hegytetőhöz közel már szívesen megállunk egy–egy fordulónál, mert szép vidék tárul a szemünk elé. Ez a szemlélődés jellegű ima kitűnő előkészület az Istentől ajándékozott ismeretekre, arra a szemlélődésre, melyet csak elfogadunk.